Sikerült

Egy 11 éves nagylány és egy 7 éves kisfiú anyukája vagyok. 1,5 éve váltam el. Azóta is egyedül nevelem őket, bár szerintem előtte is ezt tettem. Az édesapjuk minimálisan van jelen az életükben, néha elviszi őket ide-oda, és naponta hívja őket.

A nagylány, Lili megzuhant érzelmileg a váláskor, bár számított rá, elég feszült légkörben éltünk ugyanis előtte. A fiam, Bendének nem volt kapcsolata az apájával, azóta kezd rendeződni a helyzet, mióta nincs napi szinten jelen.

Mivel sok volt a szóbeli agresszió, én mindig igyekeztem közéjük ugrani, csitítani a feszült helyzeteket. Talán ebből adódóan nagyobb teret és önállóságot kapnak, és rájuk is hagytam dolgokat, mert nem volt már energiám.

Bendével iskolába keresés időszakában voltunk pszcihológusnál, mert neki minden helyzetben csak a 100% felel meg és az, ha ő nyer. Ha ez nem így alakul hiszti és dük kitörések voltak. Akkor azt mondták, hogy a gyerek értelmére hassak. Valóban meg lehet vele beszélni dolgokat, de csak ha már lecsillapodott. Ez órákat jelent.

Fél éve van egy új kapcsolatom. Ott is van 2 gyermek, 2 fiú, 14 és 13 évesek.

Lilim is kamaszodik, sokszor flegma és bántó, ahogy és amit válaszol.

Bendénél is visszatértek a hisztik. Semmiben nem tud veszíteni, mondhatok én akármit.

Most a vírus miatt csak otthon és a Mamánál vannak (ez hétvégente van). Nekem 1,5 munkahelyem van. Sokat vannak egyedül....

Úgy érzem, elértem az erőm és ötleteim végére. Tanácstalan vagyok, hogy mit tegyek, hogy ne kis diktátorokat neveljek.

Amennyiben módjában áll segíteni, várom válaszát!

Köszönöm, hogy elolvasta hosszúra nyúlt levelemet!

Tisztelettel:Szilvia

"Szülőként, elfáradtam és nem láttam a kiutat. 4 beszélgetés és most végre megértettem és tisztán látom, mit kell tennem. Nagyon jó érzés. Tízből 10 pont. Köszönöm." 

Szilvia